Egészségügy és informatika

Az informatika átszövi az életünket  már szinte észre sem vesszük. A reggeli időjárás-jelentéstől kezdve a tevékenységünk szinte minden lépése magában foglal valamilyen informatikai eszközt, vagy feladatot. Miért lenne ez másként az egészségügyben  életünknek abban a szakaszában, amikor egészségügyi ellátásra szorulunk.

Az egészségügyi ellátás finanszírozása hazánkban központilag történik részben a foglalkoztatók és foglalkoztatottak által befizetett egészségügyi hozzájárulásból. A finanszírozás alapja az elvégzett kezelés és egészségügyi szolgáltatás, amelyeknek az értékét egy központilag szabályzott pontrendszer alapján számítják ki. Fontos tehát tudni, hogy egy adott intézmény milyen tevékenységet, kezelést végez, és ezt az információt több szempontból is elemezni lehessen.

#-flash_0-#
(A videó lejátszásához a telefonmodemnél gyorsabb internetkapcsolat és friss flash-lejátszó szükséges. Kapcsolja be a hangszórókat, vigye a kurzort a tv-képernyő fölé és kattintson a bal alsó sarokban megjelenő lejátszás-gombra!)

A kórházi informatikai rendszerek bevezetését ez a finanszírozással összefüggő feladat egész bizonyosan siettette. Persze számos más segítséget is nyújt: a kezelő orvos azonnal láthatja a beteg kórtörténetét, leleteit, össze tudja azokat hasonlítani korábbiakkal. Meggyorsítja a diagnosztizálást, támogatja a kezelést, javaslatokat adhat. A képalkotó eljárások (röntgen vizsgálatok, ultrahang, izotóp eloszlás elemzése, és sok más olyan eljárás, amely valamilyen képet szolgáltat) legtöbbje létre sem jöhetett volna az informatika segítsége nélkül. Ezeknek a vizsgálatoknak az eredményét a kezelő orvos szinte azonnal, a vizsgálatot követően láthatja, konzultálhat a felvételt készítő szakorvossal. De vajon mi a helyzet akkor, ha olyan szakértőt kell bevonni, aki valamely távoli kórházban dolgozik. Az a konzultáció a múlté, amikor a konzultációt végző orvosok körülállják a beteget, és kórlapját, leleteit, röntgen felvételeit nézegetik, és jutna valamilyen döntésre. Az elektronikus információ gyorsan továbbítható, és a konzultációt végző orvos a világ bármely pontján lehet – a szomszéd épületben, vagy egy másik földrészen. Az ilyen típusú információtovábbítást az egészségügyi rendszerek standardizálása tette lehetővé, amelyet legtöbb informatikai rendszer követ, és ami lehetővé teszi, hogy az információ kiléphessen egy adott intézményből.

<--*-->

Mikor van szükség arra, hogy az információ elhagyja azt az intézményt, ahol létrejött, és milyen feltételekkel? Egyet már említettünk – ez az e-konzultáció. Ha az informatikai rendszerbe bekapcsoljuk a családorvosokat, gyógyszertárakat is, akkor megvalósulhat az is, hogy a kezelő családorvos a kórházi beutalást is elektronikusan végzi, megtekintheti a kórházi zárójelentést, és a gyógyszeres kezeléshez elektronikus receptet állít ki, amit például a TAJ számunk, vagy később az egységes európai egészségügyi kártya felhasználásával válthatunk ki a patikákban.

Ezzel a rendszerrel nagyok sok más egészségügyi információ állítható elő. A teljesen nyilvánvalókon kívül (mint például a gyógyszerfogyasztásra vonatkozó adatok, az orvosok által az azonos hatású gyógyszerek közül kiválasztott készítményekre vonatkozó adatok) olyan elemzések is végezhetők, hogy egyes betegségek hol fordulnak elő, milyen azok gyakorisága. A betegségek előfordulásának vannak-e valamilyen meghatározó okai, például kor, nem, foglalkozás, lakóhely. Ilyen információkat a helyi adatokból, egy intézményen belül nagyon nehéz kinyerni, de egy nagyobb területre vonatkozó adathalmazból már jobb képet lehet nyerni. Ennek feltétele, hogy ezek az információk úgy kerüljenek ki az azt létrehozó intézményből, hogy a személyekre ne lehessen visszakövetkeztetni – az adatok névtelenek legyenek. Ez egy érdekes informatikai feladat, hogy mennyire kell megfosztani egy egészségügyi információt a beteg adataitól – a kor, nem és foglalkozás például semmit sem jelent egy százezer lakosú városban, míg egy száz fős településen esetleg egyértelműen azonosíthat valakit.

Az így létrejövő informatikai rendszer egy olyan adatbázist jelent, ami kincset ér az egészségügy számára.

<--*-->

Mit jelent tehát az egészségügyi adatbank? Az egészségügyi információknak egy olyan rendszerezett gyűjteményét, amely a betegek olyan adatait tartalmazza, melyek alapján az egyén nem azonosítható, tartalmazza az ehhez tartozó egészségügyi információkat – kórtörténet, kezelések, azok eredménye, és minden más olyan információt, ami az egészségügy számára fontos lehet. Ilyenek lehetnek például az adott betegen elvégzett műtéti beavatkozások során keletkezett szövetvizsgálatok eredményei, vagy gyógyszeres kezelések során tapasztalt mellékhatások, vagy nem várt hatások. Egyre gyakrabban előfordul, hogy a betegről valamilyen genetikai elemzés is készül (pontmutációk, vagy örökletes elváltozások okainak kimutatása). Ezeknek az adatoknak is itt a helye – természetesen olyan szintig, hogy az elsőként említett elv, a névtelenség elve ne sérülhessen.

Ezekből az adatbankokból lehet előállítani olyan információt, amely segít például a betegségekre való hajlam, gyógyszerekre történő reakció, allergiás reakciók megjelenése előrejelzésében, egészségügyi trendek észlelésében és azok értelmezésében.

Mielőtt bárki azt gondolná, hogy mindez csak egy egészségügyi informatikával foglalkozó álmodozásai, el kell oszlassuk ezt a gondolatot. Az IBM Kanadában megvalósított már egy ilyen rendszert, amely évek óta működik. Európán belül is van már példa hasonló egészségügyi informatikai rendszer létrehozására. A Számítástechnika (2005. március 29-i száma) számolt be arról, hogy Spanyolországban indult el egy nagy egészségügyi informatikai rendszer szintén az IBM közreműködésével – a feladat jórészt informatikai, így könnyen érthető a nagy IT cégek erőfeszítései ezen a területen.

Az egyén és az egészségügyi informatika

Vajon miért jó mindez nekem, a betegnek? Mert gyorsabb lesz a diagnózis, csökken a valószínűsége annak, hogy a kezelésem nem optimális, a hatékonyabb ellátás olcsóbb lesz, nem kell várakozzak a rendelőintézetekben, és talán hosszabb távon kevesebb egészségügyi hozzájárulást kell fizessek. A nem is túl távoli jövőben ezek a rendszerek bizonyosan elérik egymást, és megvalósul Európában egy olyan egészségügyi informatika, melynek segítségével mindenhol fognak tudni rólam, nem kell biztosítási nyomtatványokat kitöltenem, gyorsan megtudhatják (az én hozzájárulásommal), hogy milyen kezelést kaphatok és milyet nem (gyógyszerérzékenység). Vagyis nagyobb biztonságban élhetek, jobbak a kilátásaim. Mindez mindenki számára fontos – ennek a rendszernek végül is a beteget kell szolgálnia.